A családtagoknak az elnyert támogatás függvénye, melyről értesítést küldünk.

Az ár tartalmazza:

– napi 3x étkezés ( az ételallergiát is megoldjuk, ezt a jelentkezéskor a megfelelő helyen kell jelezned)
– szállás
– pedagógusok, fejlesztő terapeuták tiszteletdíját
– programok, felszerelések díját

Az önköltséges ár 230.000.- Ft/fő! 

Ezt lehet csökkenteni a pályázaton elnyerhető támogatás mértékével.  Ha a teljes összeget vállalod, nem kell pályáznod, csak írj egy levelet az anita@vizityuk.hu címre.

Ezúton is köszönjük támogatóinknak! 

Elhelyezés:

2 db 5 ágyas szoba 
4 db 3 ágyas szoba
1 db 2 ágyas akadálymentesített szoba (saját zuhanyzóval)

4 db apartman 2+2 ágy
1 db apartman 2+3 ágy

Sátorban (ez a saját sátrad)

Elhelyezés választható a nyertes pályázati értesítést követő jelentkezés sorrendjében.

FONTOS INFORMÁCIÓ!

Ez nem tábor, hanem családi nyaralás. Nem tudunk gyermeket vállalni a szülő nélkül. A lényeg az, hogy együtt pihenjetek!

Maximum 15 érintett gyermeket és családjukat tudjuk fogadni!

Tavalyelőtt sajnos 3 család az utolsó pillanatban mondta le a részvételt ezzel elvéve a lehetőséget másoktól.

Ezért a részvétel szabálya a következő:

A nyertes pályázókat e-mailen értesítjük. A megadott címre küldünk egy jelentkezési lapot és egy adatbekérőt az autizmussal érintett gyermekről. Amikor ezeket feldolgoztuk, azután küldünk egy értesítést a részvételi díjról. Egyesületünk az Ön családjának jelentkezését akkor tekinti véglegesnek, amikor a támogatással csökkentett részvételi díj (vagy teljes költség vállalása esetén az egész összeg) egyesületünk bankszámlájára teljes egészében megérkezett. Amennyiben ez nem történik meg, úgy a tartalék helyen várakozó családot értesítjük a részvétel lehetőségéről.

Az ár nem tartalmazza: az inni (gyerkőcnek üdítő, apának üdítő sör) és nassolni valótokat (chips, kakaós csiga, és a többi egészségtelen finomság). Ezek a közeli ABC-ből beszerezhetők.

Szeretettel várlak!

Wermeser Anita

Bobák Enikő, szülőtől kaptuk a családi nyaralás után (változtatás nélkül):

Kedves Anita és Mindenki, aki segített ennek a Csodának a megvalósításában!

Mi úgy éreztük magunkat – az első perctől kezdve, mint aki végre hazaérkezett, és ezt komolyan mondom!

Úgy fogadtatok minket, olyan gondoskodással, mint egy családtagot, úgy figyeltétek Levit, olyan nyugalommal, elfogadással, hogy az azonnal átragadt ránk is.
Ilyen az, amikor az ember fellélegez, megkönnyebbül. Mi szülők teljességgel megkönnyebbültünk, én legalábbis igen: mintha tartanátok, emelnétek engem a jelenlétetekkel és lelkileg is: TI, a rengeteg-rengeteg munkátok, és ami azon túl van van: a személyes odaadásotok, szeretetetek, bizalmatok, nyugalmatok, a személyiségetek, ti magatok, minden szavatokkal is. És ez tényleg ragadós: az egész átragadt ránk szülőkre, gyerekekre és beindított egy pozitív hullámot (de persze nem azt a covidosat 🙂 Úgy gondoskodtatok rólunk, hogy a terhek lekerüljenek rólunk, de mégis egyenrangúnak érezzük magunkat, ne csak kiszolgált idegenek, jöttment vendégek legyünk. Mély beszélgetésekkel tiszteltetek meg, és elhajlós éjszakákkal, nagy röhögésekkel, és együtt sírásokkal. Ilyet csak tiszta szívből lehet elérni, és ezért nincs párja a Ti csapatotoknak! A legnagyobb tiszteletem és köszönetem a tiétek!

És nem csak ezek történtek. A legapróbb mozzanatokból is láttuk, éreztük, micsoda nagy munka, belefektetett energia volt és van a napi menetrendek összehozásában. Már az első perctől látszott ez a profi, összehangolt munka, hogy a rengeteg pakolni való mellett volt energiád kijönni nekem köszönni, kicsit a nagyszülőkkel is beszélni, de közben azonnal beszaladni Editékért a városba, hogy elhozd őket. Közben mellénk adni Györgyit, aki három táskát átvéve és cipelve, mutatta a szállást, és már infózta is le tőlem Levit, és barátkozott vele, mit szeret, hogy szeret – azért, hogy már aznap rászabott feladatokkal készülhessen, nekem személyre szabott tanácsokat adhasson. Ágotáék mellett közben – megint csak egy családi igényhez igazodva helycserés támadással felszabadult egy hely, ami másé lett volna. De Györgyi és Te úgy döntöttetek, hogy nem, Levinek segítenek a kutyák, ezért a miénk lett az a szállás (a legjobb dolgunk volt nekünk, Úristen!, és olyan jó beszélgetések alakultak ott… Jövőre is hadd legyünk velük és Banyesszal, kérlek….). És mindezt így, ilyen odafigyeléssel 5 napig… Emberfeletti….

Előre kiadtátok a menüsort, és mindenki kívánságára igazítottátok – allergia, vagy kedvenc kaja – „mit kérsz helyette”-sorral! Minden áldott nap kétszer meleg étellel, eszméletlenül köszönjük! Föl se fogom, mekkora munka ez, 50 emberre – ha nem több – főzni… Előre készültetek barátokkal, családtagokkal, segítőkkel, akik a gyerekekkel voltak, ha mi szülők máshol kértünk pihenőidőt, magunkon dolgoztunk – egyáltalán magunkon dolgozhattunk, mert ennek a lehetőségét is megteremtettétek! És elfogadtátok a jelen állapotunkat, minket magunkat, úgy, ahogy vagyunk. Biztonságos, szerető közeget adtatok, ami mindennél fontosabb! Úgy visszatöltöttetek engem, hogy újult erővel vigyem a hétköznapokat még nagyon sokáig, és hála Nektek – mindenkinek, akivel beszélgetni tudtam, Banyesznak, Andinak, Ágotának és Balázsnak, Györgyinek, Mariannak, és Neked, Anita, és az esti csapatnak, beindultak az öngyógyító, önerősítő folyamatok – aminek Levi is érezni fogja az eredményét.  De hogy hova jutok, majd meglátjuk, de az, hogy nagyon kellett már veletek lennem, az biztos…!

Ja, és a napi dolgok? Az, hogy a gyerek egész nap profi fejlesztő szakemberek kezei között is lehetett örömmel, és szívesen csinálta , nem erőltetve, saját magától a fejlesztőmunkát, olyan tudásokat is virított, amiket én még sosem láttam tőle (pedig már próbáltam előhívni), olyan tanácsokat kaptam, amik valóban segítenek, és igazodnak az ő személyiségéhez is. Fantasztikus szakemberek 5 napos áldozatos munkája, eszméletlen köszönet Györgyinek és Gábornak is. ÉS IGEN, nagy vágyam volt, hogy az én fiam is vagány evezős legyen (ugyan evezni nem evezett, de szépen tartotta magát a kenuban), és ő is sétáltasson kutyát, és igazán megszeresse őket. Nagyon durva, az üres időkben „szegénykém” pedig a füvön szaladgált a kertben, hintázott, kavicsozott, a kutyusokkal volt, és „énekelt” nekik. Hát, ilyen gyerekkort szeretnék neki adni, csak úgy Mindig.. Olyan jó volt látni, hogy életrevalóbb lett, ahogy alakulgatott napról-napra, és elfogadta, hogy szokás itt, visszatért kicsit a földre, és itt is segített a napi dolgokban egy kicsit. Szeretett itt lenni, otthon érezte magát, és el-elhívott mást is a csodálatos kavicsdobálásához :).  És igen, az én fiam első nap összebarátkozott a Konyhafőnök Tibi bácsival, és tudott kérni még kovászos uborkát is, ha arról volt szó :). Akartam, hogy ő is forgasson kettőt a nyárson, és tudja meg, milyen finom az igazi sült szalonna; tanulja meg, hogy nem megyünk közel a tűzhöz (itt nem is kellett már mondani, egyszerűen veletek, a közösséggel akart együtt ülni!). Érezze a hangulatát ezeknek a dolgoknak, hogy kirobbanjon a kis lelke a paneldzsungelből, ahol még egyelőre lakunk, és teljes 5 napig minden olyan normális legyen, amit minden nap meg kéne kapnia. Jó levegő, gyönyörű, vadregényes környezet, elfogadó emberekkel. Ez egy Álom volt, egy Család, ahol mindenki nyitott a másikra. Nem találok szavakat…

Ami hiányzott: még egy pár nap……. Nagyon jó lett volna… Tudom, a pénz, és így is erőn felül vállaltátok túl magatokat anyagiakban is, és a belefektetett munkában is, de azt hiszem az összeg, amivel támogattatok minket, aránytalanul nagy volt, szinte ingyen kaptuk az egészet. Ennél sokkal több járna Nektek, és az Egyesületnek!

Kb. naponta megnézek néhány képet, és visszavágyunk.

Itt van a fülemben, amit Tibi mondott, „igen, Anitával beletesszük, amink van, anyagilag is, mi nem azért vagyunk, hogy meggazdagodjunk, hanem hogy segítsünk.”

Anita és Tibi, amit Ti csináltok, az a hozzáállás, amit képviseltek, na, nekem itt elakadnak a szavaim, de azt tudom, hogy az Isten nagyon meg fogja hálálni ezt Nektek, hogy ilyenek vagytok…..

Bocsi az ömlengésért, és az összevissza mondatokért, nem szokásom, de Uramisten, ez eszméletlen jó volt. Mindent köszönünk Mindenkinek, most lett vége, de már vágjuk a centit..

Köszönöm, hogy vagytok!

Enikő, Levi