A családtagoknak az elnyert támogatás függvénye, melyről értesítést küldünk.

Az ár tartalmazza:

– napi 3x étkezés ( az ételallergiát is megoldjuk, ezt a jelentkezéskor a megfelelő helyen kell jelezned)
– szállás
– pedagógusok, fejlesztő terapeuták tiszteletdíját
– programok, felszerelések díját

Az önköltséges ár 230.000.- Ft/fő! 

Ezt lehet csökkenteni a pályázaton elnyerhető támogatás mértékével.  Ha a teljes összeget vállalod, nem kell pályáznod, csak írj egy levelet az anita@vizityuk.hu címre.

Ezúton is köszönjük támogatóinknak! 

Elhelyezés:
5 db új, 7 személyes faház, saját zuhanyzóval, WC-vel (2 ágy a földszinten, 5 a tetőtérben)
2 db új, 4 személyes faház, saját zuhanyzóval, WC-vel (2 ágy a földszinten, 2 a tetőtérben)
4 db „retro apartman” 4 személyes, saját zuhanyzóval,WC-vel

FONTOS INFORMÁCIÓ!

Ez nem tábor, hanem családi nyaralás. Nem tudunk gyermeket vállalni a szülő nélkül. A lényeg az, hogy együtt pihenjetek!

Maximum 15 érintett gyermeket és családjukat tudjuk fogadni!

Megtörtént már sajnos: 3 család az utolsó pillanatban mondta le a részvételt ezzel elvéve a lehetőséget másoktól.

Ezért a részvétel szabálya a következő:

A nyertes pályázókat e-mailen értesítjük. A megadott címre küldünk egy jelentkezési lapot és egy adatbekérőt az autizmussal érintett gyermekről. Amikor ezeket feldolgoztuk, azután küldünk egy értesítést a részvételi díjról. Egyesületünk az Ön családjának jelentkezését akkor tekinti véglegesnek, amikor a támogatással csökkentett részvételi díj (vagy teljes költség vállalása esetén az egész összeg) egyesületünk bankszámlájára teljes egészében megérkezett. Amennyiben ez nem történik meg, úgy a tartalék helyen várakozó családot értesítjük a részvétel lehetőségéről.

Az ár nem tartalmazza: az inni (gyerkőcnek üdítő, apának üdítő sör) és nassolni valótokat (chips, kakaós csiga, és a többi egészségtelen finomság). Ezek a közeli ABC-ből vagy a táborhely kapujában található büféből beszerezhetők.

Lemondási feltételek:

Szeretettel várlak!

Wermeser Anita

Szilvitől, egy szülőtől kaptuk, a családi nyaralás után (változtatás nélkül):

Mi azon szerencsés családok közé tartozunk, akik tudnak menni nyaralni (természetesen minden évben ugyanúgy és ugyanoda), de persze minden alkalommal úgy érzem, hogy kár volt elindulni… Mindig van fejlődés, de valahogy az sosem marad el, hogy a fiam egy nagyobb embercsoport előtt lehülyézzen vagy azt kiabálja, hogy „kussoljál!”, és én nem tudok megfelelni a rám meredő tekintetű, nálam sokkal „kompetensebb” idegeneknek azzal, hogy lekeverek egyet a gyereknek, vagy jól helyreteszem, hiszen tiszteletlen, neveletlen volt. Ők nem tudják, hogy a fiam épp rosszul érzi magát (pl. attól, hogy hangosan beszélgetnek, esetleg csámcsognak, vagy mert túlságosan meleg van), és csak így tudja levezetni a benne lévő feszültséget. Sőt, azt sem, hogy ha ezért ráförmednék, csak rontanék a helyzetén. Hogy nem azért nem fegyelmezem ilyenkor, mert hülye szülő vagyok, aki még kereteket sem tud adni a gyerekének, hanem pont ezzel szeretnék segíteni neki.

Mindez persze csak egy kis szösszenet a mindennapjainkból, ennél sokkal nagyobb csomaggal érkeztünk az élménynyaralásra, amire én már hónapok óta készültem. Arra gondoltam, hogy itt végre nem kell lesajnáló tekintetekkel szembesülnöm, sem odavetett „jótanácsokat” elviselnem, sőt, a kisfiam rengeteg fejlesztésen vehet részt, szuper élményekkel gazdagodhat.

Ha ennél több nem is történt volna, már akkor is remekül éreztük volna magunkat. De ez a hét maga volt a csoda! Itt valami varázslat történik mindenkivel, felnőttel, gyerekkel egyaránt!

Soha életemben nem voltam még olyan közösség része, ahol egyáltalán nincs képmutatás. Itt mindenki őszintén elmesélte a történetét, hogy mivel küzdött a múltban, most mivel küzd, és ez teljesen természetes volt. Nem csak egymás gyerekeit fogadtuk el olyannak, amilyen, hanem egymást is. Senkit nem zavart pl. az, hogy csak csendben ültem a társaságban és nem volt kedvem beszélgetni, csak bámulni a tüzet.

Minden mosoly, minden gesztus őszinte volt.

A kisfiam is szépen feloldódott, idővel barátokra lelt, imádta a programokat, és rengeteget fejlődött.

Már első nap azt mondta, hogy olyan jó itt lenni, mert itt mindenki kedves! Teljesen természetes volt neki, hogy itt vannak olyan gyerekek, akik nem olyanok, mint ő, közben meg mégis vannak hasonló tulajdonságaik.

Nagyon sokat jelent, hogy ez egy családi program, így részt tudnak venni az autizmusban nem érintett testvérek is. Számunkra ez szuper csapatépítő volt.

A gyerekek (és felnőttek) minden nap tallérokat gyűjthettek a programokon való részvételért, amin este játékokat vásárolhattak. Ez nagyon sok örömöt szerzett nekik, és ha fogyott a motiváció, nagy segítség volt.

Felejthetetlen élmény volt Marica meséinek részese lenni, észrevétlenül formált bennünket felnőtteket, és a gyerekeket is.

Sokszor emlegetjük Paszulyt és a lányokat, hogy Ágota és Balázs megengedte, hogy kapun kívül sétáltassák a fiúk Szimbát és Milót, Márti vidám tornáit és a bűvös játszós sátrat Andival és Zitával. Meg azt is, hogy lehetett fát gyűjteni a tűzhöz, és a visszaút a kerítésen átbújva vezetett, hogy Anitával egy perc alatt meg lehet tanulni úszni ruhában is, és hogy tényleg lehet kenuval fára mászni.

Én, mint anya, kaptam minőségi énidőt Anitának és Irénnek köszönhetően. A masszázs és a segítő beszélgetés által testem, lelkem töltődhetett. Annyit adunk a hétköznapok során, nagyon jó érzés volt most kapni.

Sokan sírtunk utolsó este, a gyerekek is. Mind sajnáltuk, hogy ilyen hamar eltelt az idő és haza kell menni. Fájt otthagyni azt a teret és közösséget, ami feltétel nélkül befogadott és megtartott bennünket.

Köszönjük mindannyiótoknak a rengeteg munkát, a végtelen mennyiségű türelmet és szeretetet, amit kaptunk! Remélem, sok családnak lesz még lehetősége megtapasztalni a Vizityúk tábor csodáját!

Az élménynyaralást követően ezt fogalmazta meg a 6 éves kisfiam:

„Anya, én nem vagyok hétköznapi. De nagyon jó nem hétköznapinak lenni, mert én tudok szabadon szárnyalni.”

Itt szárnyakat kaptunk, ez egészen biztos! 😊

Szilvi